Előadó Neve Dalszövegek

A Nap kapujában A Szenvedélyek Tengerén A szerelem él Addig szeretnék élni Adj egy jó tippet Aki melletted él Aki téged csókolt már Áldjon az ég Amig csak élek Amor, Amor Ananász Áruld el Az életem egy szép regény Barátok, amíg élünk Becsaptál Bocsánat, hogyha kérdem Buona sera signorina Comment ça va Csak egyetlenegyszer tudsz élni Csakis az asszony Delilah Égig érnek a fák Egy cigánykaraván Emlékezni rád Én megálmodtalak Engedd meg, hogy szeresselek téged Fáj a szívem valaki után Fehér galamb Felejtsd el, hogy szerettelek Félek, hogy játék az egész Féltékenység Fényben fürdött minden év Forró éjszakák Gitárom, beszélj most halkan Gondolj a szép napokra Gondolj, amit akarsz Gyöngéden ölelj át Ha bűn, hogy várok rád Ha nem tudom nem fáj Halló, szöszi tündér Hát így vagyunk mi ketten Hazudik a szemed Hogyha eljön majd az a lány Hogyha szárnyaim lennének Hol vagytok, cimborák? Jó lenne most Jugoszlávia Kár a könnyekért Kár itt minden szóért L amour La Balanga Lady Carneval Lady Laura Lady N Mamma Maria Manci, a kis pesti lány Maradj még Még egy éjszakát Mit ér a világ nélküled Mondd, hogy szép volt az este Most is őt szeretem Ne sírj Nekem épp úgy kell a szerelem Nem kell már senki más Nem mondhatom el Nem vagyok ideges Nézd a két szemét Nézz rám és énekeljünk Oh, mennyit kóboroltam Pezsgőduett Reptér Rólad álmodom Rozsda lepi már az emlékeimet Sose hittem el Szeptember volt Szerelmet adj szerelemért Szeretni kell Szivárvány fényben Szólj, hogy álljon meg a perc! Találd ki gyorsan a gondolatom! Találkozás Téged tőlem már nem vehetnek el Tombolhat az orkán Tüskés uton Ugye szeretsz még Valakit mindig visszasírunk. Válassz ki egy csillagot Vannak utcák Várom a hajnalt Virágeső Visszatérek én Viva Espana

Korda György : Felejtsd el, hogy szerettelek


Te már indulsz tovább,
s én csak nézek reád...
Amiről azt hittük, miénk lesz örökre már,-
Messze jár, oly messze jár.

Felejtsd el, hogy szerettelek téged,
felejtsd el és ne is gondolj rám.
A bánat, amely ma még talán éget,
megenyhül majd az évek során.
Felejtsd el a sok-sok boldog estét,
az ember néha hamis álmot sző:
Míg szívünkben a szerelem a vendég,
a boldogság is elképzelhető.

Úgy csillogott a fény a tó ezüstös vizén,
s két szemeden a szép szerelem
oly bíztatóan mosolygott felém.
A csillogás oly távoli, oly halvány,
egy csónak ring az emlékezés partján...
Holnap én is továbbmegyek,
felejtsd el, hogy szerettelek,
felejtsd el és ne is gondolj rám!